Művésznevét, Caeco Galah-t saját nevének betűinek játékos újragondolásával, jelentésének megtalálásával és annak továbbformálásával alkotta meg. A „Caeco” a latin „vak” szóból ered, utalva arra a vakságra, amely a látható világ korlátait jelzi, míg a „Galah” egy madárfajta, amely az ősi szimbólumrendszerben a lelki szabadságot és a transzcendenciát képviseli. E név alatt születnek meg azok az alkotások, amelyek a láthatatlan valóságokat, a lélek mély rétegeit kutatják és tárják fel.
Munkássága az emberi lélek mélységeinek feltárására irányul, ahol a társadalmi szabályok helyett a lélek ősi, szabad igazsága vezérli az alkotást. Ahogy Hamvas Béla fogalmazta: „a lelket kell tenni a lelkiismeret helyére.” E gondolatban rejlik Helga alkotói útjának lényege: a külső szabályrendszerek és tanult erkölcsi reflexek helyett a lélek tiszta mozdulatainak követése.
Alkotásai az animizmus ősi látásmódját idézik, ahol mindenben – a természeti formákban, a mintázatokban, a látszólag élettelen anyagban is – ott rejlik a szellem. Festményei, grafikái, digitális és analóg fotói és költői kísérletei átjárókat nyitnak a világok között. Anyagtalan formák, látomások és ősi képek öltenek testet bennük, melyek a befogadót egy másik érzékelésbe vezetik. Az álom és a valóság határán születő művek arra hívnak, hogy a szem helyett a szívvel lássunk.
Már fiatalkorában Iván Ivett, Sodics László és Torjay Valter festőművészek voltak a mesterei. A szombathelyi művészeti szakközépiskolában Károlyi Anna és Masszi Ferenc tanították, a Gömöri művésztelepek alkalmával pedig Máger Ágnes festőművész irányítása alatt is dolgozott. Grazban Klaus August Baumgartner volt a rajztanára.
Anette Lofy német látványtervező hatására kezdett el filmezéssel foglalkozni. Pályája elején Hamburgban találkozott Anke Vorwick látványtervezővel, aki első rövidfilmjét kísérte és nagy hatással volt személyiségére és gondolkodására. Később Magyarországon számos látványtervező és art director mellett mélyítette el szakmai tudását.
Ezek a különböző művészeti és építészeti képzések, illetve a filmes munkákkal való utazásai és az azokból szerzett élmények formálták egyedi látásmódját és alkotói útját, melyben a tér, a forma és a lélek szoros összefonódásban jelenik meg. Tanulmányai után Németországban kezdett filmes projektekben dolgozni, jelenleg pedig Magyarországon él és alkot.
Rajzi tehetségét és képzőművészeti munkáit már tanulmányai alatt elismerték, díszlettervezőként pedig az ÉCU Woman in Media (European Independent Film Festival ) „Excellence in Production Design” díját kapta a „Silent Zone” című német rövidfilm kapcsán.
ENG
She created her artist name, Caeco Galah, as a playful reimagining of her own name, exploring its meaning and transforming it into a new identity. “Caeco” derives from the Latin word for “blind,” referring to the blindness that highlights the limits of the visible world, while “Galah” is a type of bird that, in ancient symbolic systems, represents spiritual freedom and transcendence. Under this name, she produces works that explore and reveal invisible realities and the deeper layers of the soul.
Her work is dedicated to uncovering the depths of the human soul, guided not by social rules but by the ancient, free truth of the spirit. As Béla Hamvas put it: “The soul must be placed in the position of conscience.” This idea embodies the essence of Helga’s artistic path: instead of external systems and learned moral reflexes, she follows the pure movements of the soul.
Her creations evoke the ancient animistic perspective, in which every element—natural forms, patterns, and seemingly lifeless materials—contains a spirit. Her paintings, graphics, digital and analog photographs, and poetic experiments open gateways between worlds. Intangible forms, visions, and archetypes take shape in her work, guiding the viewer toward a different mode of perception. Works born on the threshold between dream and reality invite us to see not with the eyes, but with the heart.
From a young age, she was mentored by painters Iván Ivett, László Sodics, and Valter Torjay. At the Szombathely Art Vocational School, she studied under Anna Károlyi and Ferenc Masszi, and during Gömöri artist residencies, she also worked under the guidance of painter Ágnes Máger. In Graz, her drawing teacher was Klaus August Baumgartner.
Inspired by German production designer Anette Lofy, she began exploring filmmaking. Early in her career, she met German production designer Anke Vorwick in Hamburg, who supervised her first short film and had a significant influence on her personality and artistic thinking. Later, in Hungary, she deepened her professional knowledge while working alongside several production designers and art directors.
These diverse artistic and architectural studies, combined with her travels and experiences in film projects, shaped her unique vision and artistic path, where space, form, and the soul are deeply intertwined. After her studies, she worked on film projects in Germany and currently lives and creates in Hungary.
Her drawing talent and fine arts work were recognized during her studies, and as a production designer, she received the Woman in Media at ÉCU (European Independent Film Festival,) “Excellence in Production Design” award for the German short film Silent Zone.
