Művésznevét, Caeco Galah-t saját nevének betűinek játékos újragondolásával alkotta meg. A „Caeco” a latin „vak” szóból ered, utalva arra a vakságra, amely a látható világ korlátait jelzi, míg a „Galah” egy madárfajta, amely az ősi szimbólumrendszerben a lelki szabadságot és a transzcendenciát képviseli. E név alatt születnek meg azok az alkotások, amelyek a láthatatlan valóságokat, a lélek mély rétegeit kutatják és tárják fel.
Munkássága az emberi lélek mélységeinek feltárására irányul, ahol a társadalmi szabályok helyett a lélek ősi, szabad igazsága vezérli az alkotást. Ahogy Hamvas Béla fogalmazta: „a lelket kell tenni a lelkiismeret helyére.” E gondolatban rejlik Helga alkotói útjának lényege: a külső szabályrendszerek és tanult erkölcsi reflexek helyett a lélek tiszta mozdulatainak követése.
Alkotásai az animizmus ősi látásmódját idézik, ahol mindenben – a természeti formákban, a mintázatokban, a látszólag élettelen anyagban is – ott rejlik a szellem. Festményei, grafikái, digitális és analóg fotói és költői kísérletei átjárókat nyitnak a világok között. Anyagtalan formák, látomások és ősi képek öltenek testet bennük, melyek a befogadót egy másik érzékelésbe vezetik. Az álom és a valóság határán születő művek arra hívnak, hogy a szem helyett a szívvel lássunk.
Már fiatalkorában Iván Ivett, Sodics László és Torjay Valter festőművészek voltak a mesterei. A szombathelyi művészeti szakközépiskolában Károlyi Anna és Masszi Ferenc tanították, a Gömöri művésztelepek alkalmával pedig Máger Ágnes festőművész irányítása alatt is dolgozott. Grazban Klaus August Baumgartner volt a rajztanára.
Anette Lofy német látványtervező hatására kezdett el filmezéssel foglalkozni. Pályája elején Hamburgban találkozott Anke Vorwick látványtervezővel, aki első rövidfilmjét kísérte és nagy hatással volt személyiségére és gondolkodására. Később Magyarországon számos látványtervező és art director mellett mélyítette el szakmai tudását.
Ezek a különböző művészeti és építészeti képzések, illetve a filmes munkákkal való utazásai és az azokból szerzett élmények formálták egyedi látásmódját és alkotói útját, melyben a tér, a forma és a lélek szoros összefonódásban jelenik meg. Tanulmányai után Németországban kezdett filmes projektekben dolgozni, jelenleg pedig Magyarországon él és alkot.
Rajzi tehetségét és képzőművészeti munkáit már tanulmányai alatt elismerték, díszlettervezőként pedig az ÉCU Woman in Media (European Independent Film Festival ) „Excellence in Production Design” díját kapta a „Silent Zone” című német rövidfilm kapcsán.
ENG
She created her artist name, Caeco Galah, as a playful reimagining of her own name — exploring its meanings and transforming it into a new identity.
“Caeco” comes from the Latin word for blind, alluding to the kind of blindness that reveals the limits of the visible world, while “Galah” refers to a bird that, in many ancient symbolic systems, embodies spiritual freedom, intuition, and transcendence.
Under this name, she creates works that seek to reveal invisible realities and the deeper layers of the soul.
Her work is dedicated to uncovering the depths of the human spirit — guided not by social rules, but by the timeless and free truth of the inner self. As Béla Hamvas wrote, “The soul must be placed in the position of conscience.”
This idea captures the essence of Helga’s artistic path: rather than following external systems or learned moral reflexes, she attunes herself to the pure movements of the soul.
Her creations evoke the ancient animistic perspective, in which every element — natural forms, patterns, and even seemingly lifeless materials — holds its own spirit.
Her paintings, graphics, digital and analog photographs, and poetic experiments open gateways between worlds. Intangible forms, visions, and archetypes take shape in her work, guiding the viewer toward another mode of perception. Born on the threshold between dream and reality, her works invite us to see not with the eyes, but with the heart.
From a young age, she was mentored by painters Iván Ivett, László Sodics, and Valter Torjay. At the Szombathely Art School, she studied under Anna Károlyi and Ferenc Masszi, and during Gömör artist residencies, she worked under the guidance of painter Ágnes Máger. In Graz, her drawing teacher was Klaus August Baumgartner.
Inspired by German production designer Anette Lofy, she began to explore the world of filmmaking. Early in her career, she met German production designer Anke Vorwick in Hamburg, who supervised her first short film and had a lasting influence on her artistic thinking.
Later, in Hungary, she deepened her professional experience working alongside several production designers and art directors.
These diverse studies — across fine art, architecture, and film — together with her travels and creative collaborations, have shaped her unique artistic vision, where space, form, and spirit are deeply intertwined.
After her studies, she worked on film projects in Germany and now lives and creates in Hungary.
Her drawing talent and fine arts achievements were recognized during her studies, and as a production designer she received the Woman in Media Award for Excellence in Production Design at the ÉCU (European Independent Film Festival) for the German short film Silent Zone.
